Ma reggel arra ébredtem, hogy Panna kedves hangján kijelenti, hogy reggel van és punktum, ő már ébren van és pörgés. Egy pillanatra behunytam a szemem, hogy jó alaposan átgondoljam mit kell tennem. Ez roppant jól sikerült. Legalábbis a szem behunyás. Az átgondolás kevésbé volt sikeres, mert közben elszaladt egy fél óra.
- Tudod, hogy Pannát honnan szedtem le? kérdezi 7.45- kor Hunor. Kinyitom a szemem. Úgy képzelem, Hunor talpig indulásra készen, épp csak visszaléphetett, hogy Pannát valahonnan leszedje. De nem. Hunor a tegnap esti alvó pólójában és a kedvenc csíkos boxeralsójában helyeszkedik el akkurátusan az ágyam szélére, hogy elmesélhesse, honnan szedte le Pannát. Eközben Panna kócos fejecskéje, huncut mosolya bukkan fel az ágyam másik végében, enyhe kaka és eper illatot árasztva maga után. Villámgyorsan összeraktam a képet: Panna epret majszolt a konyhában, miután telerakta a pocakját könnyített magán, és mivel anya még mindig sehol, szabad a pálya, elindult felfedező körútra. A manzárdfeljáró kicsi rácsos ajtata nyitva maradhatott tegnap este, ő megragadva a nagyszerű lehetőséget, elindult szerencsét próbálni, fel a lépcsőn. A nagy kalandnak, az épp arra cirkáló nagytesó vetett véget...ami nem kis elkeseredéssel, és annál hangosabb jajveszékeléssel járhatott...de én még erre sem ébredtem fel.
Agyamon ezer válasz átfutott a Hunor történetére, de hallhatóan csak annyi jött ki a számon:
Légyszi egy káávééét! aztán ismét behunytam picit a szemem, hiszen Hunor hatalmas buzgalommal nekiiramodott a konyha felé. Kis idő múlva megnyugodva konstatálom, hogy a kávéfőzőt is bekapcsolta...de ami ezután következett picit sem volt megnyugtató. Olyan hangok szűrődtek ki a konyhából, mint amikor Artur király és lovagjai fanyulat készítettek az erdőben a francia vár ostroma előtt a gyalog galoppban. Turmix hang. Hm. Nem semmi. De tudjátok, maximálisan bizakodó és optimista ember lévén, arra gondoltam, hogy az én nagyfiam, tejszinhabot készít a kávémhoz...és már már lelkiismeret furdalásom lett, hogy én itt henyélek, miközben, ő vállalva azt, hogy még az iskolából is elkésik, nekem kedveskedik...Rögtön vádolni is kezdtem magam, hogy talán túlságosan is szigorúan fogom, és a lehetséges megoldásokon gondolkodtam, amikor gondolatmenetemet félbeszakítva megjelenik Hunor kedvenc boxeralsójában és alvó pólójában, kezében egy pohárral és diadalmasan közli, hogy vaníliás pudingot készített magának...nagyon finom, egyébként 5 perc múlva 8...(ez utóbbit nem ő közölte, hanem bennem csapódott le a fájdalmas igazság). Ebben a pillantabn ébredt fel Apor, fedezem fel, hogy az az érdes valami amin fekszem, az a szemüvegem és, hogy a telefonom ott lapúl a szemüvegem mellett édes egyetértésben a töltőjével együtt...
Ezt a képet, még mindig a reggelhez tartozó időzónában készítettem...de itt már Apor oviban, Hunor iskolában, Koppány, Panna tisztába téve (kávém kihűlve)
Ezek a képek, a tegnap előtti napszemüveg divat bemutató kulissza titkait szemléltetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése