Mai Panna

- Na, és hogy aludtál Panna?
- Én ededül. 

- Egyedül aludtál? 

- Idem. Anyával. Ész Oppánnyal. Ededül. Ész hajasz babával isz. Ededül.   

Koppányról

- Neem anya! Neem anya! Inta! Lililili!

- A bölcsibe szeretnél menni?

- ..mosolyra húzódón száj, igenlő nevetés.

- Vilike nénihez?

Vidám fejbiccentés, Koppányos kacagással kísérve.

Azon az estén döbbentem rá, hogy Koppány, nem csak hogy beszokott a bölcsibe, de a szívébe zárta Vilikét és Ibikét, amolyan délelőtti családtagnak tekintve őket. Nagy bánatában (gyógyszert kellett bevennie) Vilikéhez akart menni, hogy vigaszt találjon.

 A bölcsiben kialakított napi rendszer, jól kiegészíti természetét. Koppány rendszerető gyerek, szereti az ismétlődő dolgokat így érzi magát biztonságban. Rengeteget változott, fejlődött szeptember óta. Nemcsak tudása nőtt, de szociális viselkedése is.  Míg azelőtt békeszerető, inkább csendesen meghúzódó babának tűnt, most egyre inkább kibontakozik határozott természete. Kiáll önmagáért. Mély öblös hangján, nagyon erősen tud tiltakozni, ha úgy érzi, hogy igazságérzete sérül. Hatalmas szíve, azonban továbbra is bearanyozza életünket. Nagyon tud szeretni és megvan az a képessége, hogy szeretetét kimutatja. Kevés ember tudja, hogyan kell, Koppánytól viszont tanulhatunk. Méretes kezével gyakran átöleli Pannát, elalváskor gyöngéden simogatja haját.

Egyik nap unokatestvéremék meglátogattak. Minden gyerek kapott valami apróságot, Koppánynak egy plüss oroszlán jutott. Oroszlán, vagyis „Ó” ekkor lépett be Koppány életébe. Innen kezdve elválaszthatatlan barátok lettek. Mindenhol vele van. Reggelente elkíséri a bölcsibe, meg is várja az autóban, este vele alszik. Puha bundája, kicsit érdes sörénye megcsiklandozza Koppány arcát amikor hozzá érinti, ez földöntúli boldogságot okoz számára. Oroszlán kap enni, inni (aki meglehetősen lusta állat, tekintve, hogy a reggeli és az ebéd nyomai rendszeresen ottmaradnak a bajszán).  Oroszlán, őrzi Koppány álmát is. És jaj, annak az anyának, aki esti lefektetés elött nem néz gondosan utána oroszlán hollétének. Bár testi sajátosságait tekintve oroszlán minden bizonyára egy szépen kifejlett hím példány, (sörénye van) Koppány mégis nőstény oroszlánnak tartja kis barátját. El nem tudja képzelni, - valószínűleg a magyar nyelv sajátosságának köszönhetően – hogyan lehetne oroszlán fiú, ha egyszer „lán”.

Koppány szeret mókázni. Gyakran vicceskedik.  Ami abban nyilvánul meg, hogy huncut arcokat vágva, furcsán dülöngélve járkál, grimaszol, hangokat ad ki de ugyanakkor szemével keresi a nézőközönség reakcióit.

Három mondatos szavakat alkot. Szinte minden számára fontos dolgot kifejez ezzel.  Tevékenységét általában picit selypitő, sistergő, tagolt szavak kíséretében végzi. Rengeteget megért a felnőttek szóhasználatából.

- Esz miii? Esz miii?- kérdezi, hosszan elnyújtott iii betűkkel. Miközben nyújtja az i betűket, felemeli a mondat végét és csodálkozóan elkerekíti, tágra nyitja a szemeit. Olyan őszinte, igazi, kérdésfeltevős arcokat vágva, amit az ember csak kétévesen tud, aztán valahogy elfelejtődik ez az arckifejezés, vagy talán az őszinteség tűnik el, ahogyan felcseperedünk.

Pannáról

Reggel van. Mind a négy gyerek békésen játszik. Kivételesen. Lego építés folyik. 

- Anya nézd! - mutatja Apor a Hunor által épített gépfegyvert.

- Nem tudnátok valami békésebbet építeni? - vonom össze a szemöldököm.

- Például kardot? - kérdezi Hunor némi élccel a hangjában.

- Nem kést! - kiáltja büszkén Panna.

Na igen. Panna jellemvonására, akarva akaratlanul is de rányomja bélyegét a családunkban túltengő tesztoszteron és a rengeteg kakasoskodás. Olyan kislánnyá cseperedik, aki nem fél az árnyékától, és bátran kiáll a saját maga érdekeiért.

„Enyém” – ez a szó a Panna ars poetikája. Gyakran hangoztatja, bármiről, ami megtetszik neki. Nyelvtanárokat megszégyenítő profizmussal használja a bírtokos névmást: így a baba az a „babám”, sőt Anya is az „anyám” lett. Aztán hozzáteszi, „ános” vagyis „lányos” ezzel visszafordíthatatlanul megpecsételi az illető tárgy sorsát...tekintve, hogy azáltal, hogyha valami lányos, az már ugye fiúé nem lehet. Bár ezen Koppány nagyvonalúan felül tud kerekedni, pláne, ha például egy finom virsliről van szó – tudniillik Panna világában, akár egy virsli is lehetne lány – és ha jól belegondolunk, miért is ne?

Ha szép ruhácskát vesz fel (ami naponta háromszor-négyszer is előfordul), gyakran megjegyzi, hogy „Lilili”, csak, hogy tisztázza: a gyönyörű ruhácskát, Vilike nénitől kapta a bölcsiben. Aztán nyomatékosan hozzáteszi: apa, brum-brum! Na, és ekkor teljes a kép:”... és a ruhát apa hozta autóval”. Apa majdnem mindent autóval hoz, finom ételeket, szép ruhácskát, sőt az összes karácsonyi ajándékot, meg a karácsonyfát is.  Hiába a rengeteg történet, ének, az angyalokról, Jézuskáról, Panna számára a világ sokkal racionálisabban működik. Apáról tudja, hogy van, azt is, hogy gyakran jár autóval, sem az angyalkát, sem pedig a Jézuskát nem ismeri, ráadásul, apa szereti őt, tehát...apa hoz autóval mindent, ami számára tetszetős. És a világ összes süteményét pedig nagymama süti. Még az apa nagynénjétől kapott madárlátta isteni mákos sütit is nagymama sütötte, nem pedig Rózsanéni, mert az ugye nem lehet. Ha süti, akkor nagymama, és persze azt is apa hozza autóval.

A karácsony közeledtét nálunk az adventi naptár előhalászása, és beüzemelése jelzi. Még réges-régen készült a naptár, Apor közreműködésével. Anya varrta fel a zsebeket egy hatalmas zsákvászonra, Apor találta ki, hogy melyik zsebre, milyen ábrák kerüljenek a számok mellé, amelyeket aztán textil festékkel több kevesebb sikerrel anya felrajzolt. A kívánságlistán Frakktól, Pom- pomig és Sam a tűzoltóig minden szerepelt, így a különböző színű zsebecskéken lévő számokat ügyesen társítani tudta a képekkel. Ezek a zsebek, minden nap rejtettek valami finomságot, vagy egy-egy kedves üzenetet, jelezve a nap végét, és azt, hogy a családban élő gyerekek aznap igencsak jók voltak, és megérdemelték ízletes jutalmukat. A meglepetések mindig egyforma nagyságrendűek és kaliberűek voltak, a veszekedések elkerülése végett. Kivéve egyszer, amikor az angyal nem vette észre, hogy a négy közül, egyik csoki rudacska nem tejcsokis, hanem epres töltelékes. Előkerült a négy rudacska, de egyik más volt. Kié legyen? A tanakodás pillanatában Koppány rácsapott a csokira és igyekezett minél hamarabb kibontani azt. Apor, mint akit bolha csípett, rávetette magát a bitorlóra. Hunor (az örök lovag, aki mindig megvédi a gyengébbeket) Koppányt ölbe vette, hogy kiragadja Apor haragjának hatósugarából. Ekkor Apor vinnyogva, visítva, Hunorra csimpaszkodva igyekezett megszerezni a jogos tulajdonának vélt csokit. Rövidesen tömegverekedés alakult ki, csatakiáltások, visítások kíséretében, az összegabalyodott izmos kis fiú testek egy bogban kavarogtak békés nappalink közepén. Eközben Panna csendesen figyelt, kicsit távolabb húzódva, nehogy véletlenül baja essen. Aztán lassan - lassan közelíteni kezdett az asztalhoz, majd ügyesen felült a székre, óvatosan kinyúlt az egyik gazdátlanul árválkodó csoki szeletért, és mint moziban egy jó film nézése közben, csendesen elmajszolta azt. Miután ezzel megvolt, következett a második, majd a harmadik csoki szelet. Ezzel még nem volt vége a dolognak mert megpillantotta, a verekedés tárgyát, az epertöltelékes csoki szeletet. Ott hevert teljesen őrizetlenül a padlón, a felbőszült fiúk, észre sem vették, annyira elharapóztak a kedélyek. Panna óvatosan odalépett, egy egyszerű mozdulattal felvette, akkurátusan kicsomagolta, majd minden dráma nélkül betömte a szájába. A csokis nyál kicsit végig folyt a szája szélén, le az állán. Állt, majszolt és közben egykedvűen nézte a verekedést, mintegy mit sem sejtve, hogy az egész, amiatt a csoki miatt tört ki, aminek utolsó falatkáit épp most nyeli le.

Amikor mindez kiderült, Hunor elnevette magát, Apor mérhetetlenül ledöbbent, Koppány pedig már régen elfelejtette az egészet, és határozottan jó mókának tartotta a két bátyjával folytatott összegabalyodást. Nagyjából ez jellemzi, a fiuk és Panna viszonyát, hiszen Panna a lány, a kicsit más és néha olyan mintha egy párhuzamos világban élne, ahol minden csupa virág, szép ruha, finom ételek na és persze csak az Övé.

Pannaságos reggelek

Ó azok a csodálatos csajos reggelek veled. Hogy fognak hiányozni egyszer...

Ezekkel a gondolatokkal ébredhetsz: anya, anya, anyanya, anya nyámnyám, meleg, puha, ismerős tejcsiszag, hol van, hol van, még júj de jóóóó, még szopiii! Naaa, ne vedd el! Hallod! Maradj nyugton te anyanyanya! Olyan jó, finom ez a...még, még! De Ha! Mi ez! Egy autó? Ott? Kint? Brrrrrrr így csinál. Ni, ni anya...haha, de jó! Anya! Szeme, anya szája, én szemem, én szájam. Óóóó, az ott Apor! Ssz, szzz...tente, alszik. Anya is alszik. Na jó akkor megyek. Anya! Nincs cipő a lábadon! Gyere, gyere, leszállunk, megyünk! Gyere már, add a kezed! Húzlak! Na jó...nem jössz. Nem baj...akkor megyek egyedül. Valahova megyek, oda ki, ajtón át. Nicsak, anya papucsa. Én lábamra. Pont jó rám J megyek tovább...ni, ni, nyitva az ajtó! Oda fel megyek most, a nagy sötétben. Hih-hi. Most szééépen, csendben...jujjj de jó, fellopódzom. Úgy, hogy senki meg ne lássa.

-       Hééé! Pannácska! Mit csinálsz? Oda nem szabad! Onnan leesel!

-       Nem! Neeeem! Engedj! Sikítok, toporzékolok, nem adom, nem engedem! Óóó ez az anya! Bruháhá és áááááá, ahogy a torkomon kifér!!!

-       Na, gyere Pannám, menjünk főzzünk egy kávét!

...és akkor indul a reggel. Te még sírsz kicsit, de már hagyod, hogy elbódítsanak a szavaim, az ölelésem, a pusziim. Magamhoz ölellek, államhoz hozzáérnek pici göndör hajszálaid, érzem tested melegét. Olyan könnyű vagy és puha mint egy plüss maci. Óóóó és az illatod! Istenem! Ölni tudnék érte...Bevonulunk a konyhába...rásandítok az órára...kicsit mindig reménykedem abban, hogy olyan fél hét-hét körül járjon, nagyon fájna, ha az óra mánusa az ötös vagy a hatos körül percegne. Átgyalogolok a földön árválkodó kék legódarabkán, belerúgok az útban hagyott hintalovacskába, majd sikeresen átlépem a fogaival kajánul égnek meredező magányos villát. Nem is tudom, mi a jobb a kávé daráló hangja, vagy pedig a kávé illata...mind a kettő szorosan hozzákötődik ezekhez a reggelekhez.

Aztán elmegyünk a nappaliba, leülök, te pedig kicsit elengedsz...elindulsz, lépegetsz, szedegetsz a földről, és okosan tanulmányozgatsz dolgokat. Nézlek...szürcsölgetem a kávém...pici mackó lány kinézeted van ebben a plüss szerű kezeslábasban. Megtalálod a kedvenc képeskönyvedet, és már be is fúrod magad az ölembe. Minden apró képet végig mutogatsz, én pedig megnevezem.  Igen, a cica, úgy csinál, az meg lepke, igen, ott a katicabogár, lovacska...Olyan békések ezek a reggelek...az ablakon át bekukucskáló napsugarak, vidámmá varázsolják a nappalit, nem törődve a földön heverő oda nem illő tárgyak művészi rendetlenségével. Pici csengő bongó kacagásod, kotyogásod, csicsergésed, akarásod pedig megtöltik Pannasággal a teret. Még mindenki más alszik. Ez, most itt, csak kettőnké...talán megőrzöl valamit emlékeidben ebből, és nem tudod miért, de jó lesz reggelente, az édes keserűt szürcsölgetve ücsörögni a nappalidban, észrevenni az ablakon át bekukucskáló napsugarak vidám hangulatát, és hagyod, hogy a kávéd illata csupa jó érzéssel, meghittséggel és békével töltsön el, visszavarázsolva valami megfoghatatlant ezekből a reggelekből majdani nagylányos, érett nős vagy éppen nagymamás Pannaságodba.