Hetedik terhességi hónap

Sajnos a fájások nem múltak el teljesen. Másnap, vasárnap, ismét jelentkeztek. Felhívtam Eszét, aki szerint menjek be Szatmáron a kórházba..mi viszont, kis tanácskozás, és újabb fájások után, inkább Debrecenbe mentünk. Tomi vezetett. (Farkas akkoriban jogosítványtalanul) Idejében beérkeztünk a Debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati klinikára. Ott egyből fel a szülőszobára. CTG, fájásmérés. A fájások ekkor épp nem jelentkeztek, viszont a magzatok olyan picik voltak még, hogy nem lehetett rendesen érzékelni a CTG-vel merre dobog a kicsi szívük. Egy nagyon kedves szülésznő, Orsi volt épp ügyeletes (akivel akkor még nem is sejtettem, hogy a sors később úgy hozza, hogy szülni fogok)...Orsi megkérte Vad Szilvi doktornőt, hogy ultrahangon nézzen meg, és tájolja be, hogyan fekszenek a Pandák és Toppányok. A vizsgálat során, ismét bekeményedtem..így ennek köszönhetően ott ragadtam a kórházban…akkor még nem sejtve..3 hónapot.

Szilvivel és Andival - kedves szobatársaimmal -
takarítják a szobánkat, addig ki lettünk rakva a folyósóra.
Mindenki fogja a kezében a kis dolgait :)

A kórházi tartózkodásom során, sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, rengeteg szeretetet, segítséget, támogatást kaptam a környezetemtől. Beépültem a kórház rendszerébe, megkedveltem a nővéreket, orvosokat. Török Olga elvállalta a szülést, persze nem úgy alakult, mivel épp szabadságon volt amikor beindult a folyamat. Többször megjártam a szülőszobát, de egy kis magnézium infúzió után mindig visszakerültem az osztályra. Általában hideg frontokat reagáltam le. Kis Atti révén lett internetem, Boglárka révén pedig lelki támaszom. Egy új világ, életút nyílt meg általa, ami sokkal izgalmasabb és kellemesebb mederbe terelte az életemet mint amit eddig éltem. (de ez egy másik történet)

Szülés előtti este. Szandi készített egy utolsó fotót rólam

A kórházi ottlétem alatt biztonságban éreztem magam, megszoktam a mindennapi rutint, izgalommal vártam a viziteket. Napi két alkalommal hallgatták meg a kis szívhangjukat, aztán később NST-vel is figyelték őket. (a nővérkék örömére, Panna vagy Koppány, ritka egy izgága gyermek volt..tekintve, hogy rendszeresen elbújtak a szívhangozás elől, így a normálisan 3 perces művelet nekünk 1o percig tartott.) A kórházban rendszeresen nézték a vérképemet, terheléses cukor tesztem is volt, áramlásos ultrahangvizsgálat heti egyszer, és biometriai ultrahang heti kétszer.