Születésed egy gyönyörű augusztusi reggelen történt. Ünnepnek éreztem érkezésed, hiszen, már ismertük egymást, ott bennem növekedtél, mocorogtál…aztán eljött a pillanat. Minden nagyon gyorsan történt. Te jöttél hamarabb, Koppány követett. Fájdalmat csak az utolsó pillanatban éreztem, aztán kint voltál, amikor azt hittem nincs tovább. Méhen belül, izgága, ide- oda kúszó, forgolódó kislánynak tűntél. Méhen kívül pedig nem hazudtoltad meg önmagad. Első perctől kezdve, küzdöttél. Küzdöttél az életben maradásért, minden lélegzetvételért, kemény harc volt, de te győztél. Ott a kórházban, máris tanultam tőled…megtanultam bízni, türelmesnek lenni és csendben küzdeni. Néztelek az inkubátorban, nem tudtalak megölelni, belesuttogni a füledbe, hogy szeretlek…féltettelek és tehetetlen voltam, ugyanakkor boldog, büszke és hálás. Hálás apának, az orvosoknak. Büszke voltam rád, hogy ilyen pici lány létedre nem engeded el magad. És boldog… mert megszülettél.
Kedves Koppány
Úgy történt, hogy a 33-dik héten, egy fertőzés következtében, elindítottad a születéseteket. Lovagiasan előreengedted Pannát, aki utat csinált neked. Jó kis csapatmunka volt a kettőtök születése. A doktorbácsi, egy pillanatra odahozott hozzám, és én megpuszilhattam a magzat mázas buksidat, amit aztán, még sokáig az ajkaimon éreztem. Kicsit olyan volt mintha velem lennél. Nagyon vidám, nyugis, sokat alvós kisbaba vagy. A pocakomban is, te voltál a nyugodtabb, a “zen”gyerek. Sokat aggódtam érted, bár te voltál a nagyobb (hatalmas 22oo grammal jöttél a napvilágra) mégis, a születésed utáni pár órában, neked instabilabb volt az állapotod mint a Pannáé. Néztelek, énekeltem hozzád, tejcsit fejtem neked…boldog voltam, és büszke. Napról, napra, egyre jobb és jobb volt, egyre erősebb és erősebb lettél. Nagyon jóképű legényke voltál már akkor is, a növérkéket levetted a lábukról, gyakran kivittek a nővérszobába “bandázni” becézgettek, kedveskedtek neked…nem mondom…hízott a májam rendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése