Pannáról

Reggel van. Mind a négy gyerek békésen játszik. Kivételesen. Lego építés folyik. 

- Anya nézd! - mutatja Apor a Hunor által épített gépfegyvert.

- Nem tudnátok valami békésebbet építeni? - vonom össze a szemöldököm.

- Például kardot? - kérdezi Hunor némi élccel a hangjában.

- Nem kést! - kiáltja büszkén Panna.

Na igen. Panna jellemvonására, akarva akaratlanul is de rányomja bélyegét a családunkban túltengő tesztoszteron és a rengeteg kakasoskodás. Olyan kislánnyá cseperedik, aki nem fél az árnyékától, és bátran kiáll a saját maga érdekeiért.

„Enyém” – ez a szó a Panna ars poetikája. Gyakran hangoztatja, bármiről, ami megtetszik neki. Nyelvtanárokat megszégyenítő profizmussal használja a bírtokos névmást: így a baba az a „babám”, sőt Anya is az „anyám” lett. Aztán hozzáteszi, „ános” vagyis „lányos” ezzel visszafordíthatatlanul megpecsételi az illető tárgy sorsát...tekintve, hogy azáltal, hogyha valami lányos, az már ugye fiúé nem lehet. Bár ezen Koppány nagyvonalúan felül tud kerekedni, pláne, ha például egy finom virsliről van szó – tudniillik Panna világában, akár egy virsli is lehetne lány – és ha jól belegondolunk, miért is ne?

Ha szép ruhácskát vesz fel (ami naponta háromszor-négyszer is előfordul), gyakran megjegyzi, hogy „Lilili”, csak, hogy tisztázza: a gyönyörű ruhácskát, Vilike nénitől kapta a bölcsiben. Aztán nyomatékosan hozzáteszi: apa, brum-brum! Na, és ekkor teljes a kép:”... és a ruhát apa hozta autóval”. Apa majdnem mindent autóval hoz, finom ételeket, szép ruhácskát, sőt az összes karácsonyi ajándékot, meg a karácsonyfát is.  Hiába a rengeteg történet, ének, az angyalokról, Jézuskáról, Panna számára a világ sokkal racionálisabban működik. Apáról tudja, hogy van, azt is, hogy gyakran jár autóval, sem az angyalkát, sem pedig a Jézuskát nem ismeri, ráadásul, apa szereti őt, tehát...apa hoz autóval mindent, ami számára tetszetős. És a világ összes süteményét pedig nagymama süti. Még az apa nagynénjétől kapott madárlátta isteni mákos sütit is nagymama sütötte, nem pedig Rózsanéni, mert az ugye nem lehet. Ha süti, akkor nagymama, és persze azt is apa hozza autóval.

A karácsony közeledtét nálunk az adventi naptár előhalászása, és beüzemelése jelzi. Még réges-régen készült a naptár, Apor közreműködésével. Anya varrta fel a zsebeket egy hatalmas zsákvászonra, Apor találta ki, hogy melyik zsebre, milyen ábrák kerüljenek a számok mellé, amelyeket aztán textil festékkel több kevesebb sikerrel anya felrajzolt. A kívánságlistán Frakktól, Pom- pomig és Sam a tűzoltóig minden szerepelt, így a különböző színű zsebecskéken lévő számokat ügyesen társítani tudta a képekkel. Ezek a zsebek, minden nap rejtettek valami finomságot, vagy egy-egy kedves üzenetet, jelezve a nap végét, és azt, hogy a családban élő gyerekek aznap igencsak jók voltak, és megérdemelték ízletes jutalmukat. A meglepetések mindig egyforma nagyságrendűek és kaliberűek voltak, a veszekedések elkerülése végett. Kivéve egyszer, amikor az angyal nem vette észre, hogy a négy közül, egyik csoki rudacska nem tejcsokis, hanem epres töltelékes. Előkerült a négy rudacska, de egyik más volt. Kié legyen? A tanakodás pillanatában Koppány rácsapott a csokira és igyekezett minél hamarabb kibontani azt. Apor, mint akit bolha csípett, rávetette magát a bitorlóra. Hunor (az örök lovag, aki mindig megvédi a gyengébbeket) Koppányt ölbe vette, hogy kiragadja Apor haragjának hatósugarából. Ekkor Apor vinnyogva, visítva, Hunorra csimpaszkodva igyekezett megszerezni a jogos tulajdonának vélt csokit. Rövidesen tömegverekedés alakult ki, csatakiáltások, visítások kíséretében, az összegabalyodott izmos kis fiú testek egy bogban kavarogtak békés nappalink közepén. Eközben Panna csendesen figyelt, kicsit távolabb húzódva, nehogy véletlenül baja essen. Aztán lassan - lassan közelíteni kezdett az asztalhoz, majd ügyesen felült a székre, óvatosan kinyúlt az egyik gazdátlanul árválkodó csoki szeletért, és mint moziban egy jó film nézése közben, csendesen elmajszolta azt. Miután ezzel megvolt, következett a második, majd a harmadik csoki szelet. Ezzel még nem volt vége a dolognak mert megpillantotta, a verekedés tárgyát, az epertöltelékes csoki szeletet. Ott hevert teljesen őrizetlenül a padlón, a felbőszült fiúk, észre sem vették, annyira elharapóztak a kedélyek. Panna óvatosan odalépett, egy egyszerű mozdulattal felvette, akkurátusan kicsomagolta, majd minden dráma nélkül betömte a szájába. A csokis nyál kicsit végig folyt a szája szélén, le az állán. Állt, majszolt és közben egykedvűen nézte a verekedést, mintegy mit sem sejtve, hogy az egész, amiatt a csoki miatt tört ki, aminek utolsó falatkáit épp most nyeli le.

Amikor mindez kiderült, Hunor elnevette magát, Apor mérhetetlenül ledöbbent, Koppány pedig már régen elfelejtette az egészet, és határozottan jó mókának tartotta a két bátyjával folytatott összegabalyodást. Nagyjából ez jellemzi, a fiuk és Panna viszonyát, hiszen Panna a lány, a kicsit más és néha olyan mintha egy párhuzamos világban élne, ahol minden csupa virág, szép ruha, finom ételek na és persze csak az Övé.